Az elosztótranszformátorok eredete a váltakozó áramú (AC) rendszerek fejlődésére vezethető vissza. Felfedezték, hogy az alacsony feszültségű nagy-távolságú energiaátvitel jelentős veszteségeket okozott, ezért olyan eszközre van szükség, amely képes "felfokozni-az átvitelt-lelépni". Ahogy a transzformátorok elektromágneses indukciós elve kifejlődött, a transzformátorok prototípusai kezdtek megjelenni a korai energiarendszerekben, hogy megoldják a feszültségátalakítási problémákat, megalapozva ezzel az elosztó transzformátorok fejlesztését.
Az elektromos hálózatok folyamatos bővülésével és a városi és ipari villamosenergia-igény gyors növekedésével az elosztó transzformátorok az egyszerű szerkezetekből fokozatosan szabványosított berendezésekké fejlődtek. Ami az anyagokat illeti, a korai közönséges vasmagoktól és rézhuzaloktól a hidegen-hengerelt szemcsés-szilíciumacél magokig és a nagy-vezetőképességű réz/alumínium tekercsekig fejlődtek. Szerkezetileg a nyitott szerkezetekről az olajba merülő, tömített szerkezetekké fejlődtek, javítva a szigetelési teljesítményt és a működési megbízhatóságot. Ebben a szakaszban az elosztó transzformátorokat széles körben kezdték használni a városi áramelosztó hálózatokban.
Az elosztó transzformátorok fejlesztési fókusza a nagy hatásfok, az energiatakarékosság és az intelligencia felé tolódott el. A nagy-hatékonyságú, kis-veszteségű kialakítások, az amorf ötvözet magok, a környezetbarát szigetelőolaj és a száraz- típusú transzformátor technológia folyamatos érlelése jelentősen javította energiahatékonyságukat és biztonságukat. Eközben az intelligens hálózatok fejlődésével az elosztó transzformátorok megkezdték az online felügyeleti, távvezérlési és állapotdiagnosztikai funkciók integrálását, megvalósítva a „passzív működésről” az „intelligens működésre” való átalakulást, az alkalmazási kör pedig tovább bővült az új energiaelérési és elosztott energiarendszerekre.

